↑ Return to Iskolánk

Iskolánk története

A főépület 1904-ben készült egy jól berendezett cipőgyár (Kobrak) részére. 1914 elején a gyár csődbe ment, váci
telepét épületeivel és berendezéseivel valamint a hozzá tartozó földterületekkel együtt Pest vármegye vásárolta meg. Eztán ingyenes használatra átadta a kincstárnak abból a célból, hogy ott ipari rokkantiskolát s ebből fokozatosan kialakuló rokkant-kereseti telepet létesítsenek. Az első világháború idején működő rokkantiskolából 1284 hadirokkant nyert kiképzést, cipőfelsőrész készítésben, szíjgyártásban és bőrdíszművességben.

A világháborút követően 1921 szeptemberétől “Hadiárvák Váci Állami Bőripari Szakiskolája” néven nevelőintézetként működik az intézmény. Az első tanulócsoport 1924 júliusában fejezte be a tanulmányait. 1924 szeptemberétől az intézmény működési köre kertészeti szakiskolával bővült. Az iskola igazgatója két évtizeden keresztül Gáll József volt aki a magyar iparoktatás lelkes munkásaként város és országszerte nagy megbecsülést szerzett a szakiskolának.
A váci bőripari iskola szigorú belső rendje nem volt ismeretlen a kívülállók előtt sem. 1937-ben László Árpád került az iskola élére, az ő direktorsága emlékezetes, élményekben gazdag időszak volt. Az évzáró ünnepélyek eseményszámba mentek
negyventagú fúvószenekara, száztagú ifjúsági énekkara volt az iskolának. A budapesti egyetemi növénykerttel kapcsolatban álló kertgazdaság úttörő szerepet vállalt több külföldi dísznövény hazai meghonosításában.

A II. világháború idején az 1942/43-as tanévtől az iskola megint a hadiárvák intézete lett. 1944 decemberére az iskolát kiürítették, az épület berendezése, felszerelése a háborús események következtében használhatatlanná vált. Az épület rövid ideig kórházi célokat szolgált, majd a háború után kísérletek történtek a bőripari szakiskola újjászervezésére. 1949. január elsejével indul a szakmunkásképzés öntőipari iskola létesítésével. Király Endre Vácott 1948-tól az intézet szaktanára és főmérnöke. Nevéhez fűződik az öntőipari szakiskola létesítése, tantervének összeállítása és kivitelezése. (Az iskola későbbi névadója.)

Fekete Pál igazgató az iparügyi miniszternek szóló jelentésében 17 tanuló foglalkoztatásáról beszél. Az öntőipari iskola először az Iparügyi majd a Nehézipari Minisztérium irányítása alá tartozott. A Nehézipari Minisztérium az iskolát 1950. január 1-én a munkaerő tartalékok hivatala részére adta át. 1954 novemberében a súlyos megrázkódtatás éri az intézményt egy kéménytűz következtében az egész tetőszerkezet leégett. A dokumentáció 80%-a megsemmisült, az épület szinte használhatatlanná vált.

Szintai Márton igazgató és a tantestület – a lehetetlent nem ismerő módon a tanítást folytatták a város különböző épületeiben. 1955-től az intézet szakmunkásképzési profilja szélesedik. 1956/57-től a váci nagyüzemek számára is képeznek szakmunkásokat (Magyar Hajó és Darugyár, Híradástechnikai Anyagok Gyára, Nagymarosi Gépgyár és közlekedési vállalatok, kisiparosok.)

1960-tól szinte valamennyi váci és környékbeli vállalat részére képeztek szakmunkásokat. A szakmák száma megszaporodott, 1960-tól érettségizettek számára is lehetőség nyílt szakma elsajátítására. Az 1969-es MÜM rendelet értelmében megkezdődött az intézetben a tagozatos tanulóképzés. 1969/70-es tanévben 966 tanulóból “A” tagozatos 908, “B” tagozatos 35 és “C” tagozatos 23 tanuló. A következő években fokozatosan nőtt a “B” tagozatos tanulók száma a másik kettő rovására. Megszűnt a sok szakma oktatása. A 70-es években már csak 16 szakmában folyik a képzés.

1976. október elsején Imre György került az intézmény élére. 1992-ig vezette az iskolát. A nevéhez fűződő 16 év mérföldkő iskolánk életében. Döntésre vitte az öntő tanulók megoldatlan kérdését. 1981. novemberében átadásra került a tornacsarnok, szabadtéri teniszpályát építtetett a fiatalok számára, rendbe hozatta a labdarúgó és futópályát is. Az iskola szerkezetének reformálása is a nevéhez fűződik: 1977/78-as tanévtől középiskolát végzett tanulók csoportos képzése indul be, 1981-től az intézethez csatolták a siketnéma szakmunkásképzést szövő és női ruhakészítő szakmákban, korszerűsítik a fiú és leánykollégiumot is. 1980/81-től megnő a tanulólétszámmal együtt a pedagógusok száma is.

.Imre György igazgató minden lehetőséget biztosított a színvonalas oktató-nevelő munka végzésére. Számos pedagógus országos kísérletben aktív résztvevő volt, nem kevés volt azon tanárok száma, akik tankönyvet vagy pedagógiai összefoglalóban egy-egy fejezetet írtak. Az intézet diákjai a szakmunkások országos versenyén minden évbe előkelő helyezést értek el, a tantárgyi versenyeken is az első tíz között szerepeltek. Rendszeresen szerveztek a kollegák rendhagyó órákat, melyekre neves szakembereket és művészeket kértek fel közreműködőként. 1988-tól megkezdte az iskola szakközépiskolává való átalakítását kísérletképpen egy osztállyal (gépjárművezető és karbantartó szakterületen). Bővült az iskola ún. műszaki épülete négy tanteremmel valamint tetőtér-beépítési lehetőséggel.1993-tól Szaniszló Róbert az iskola igazgatója. 1994-től a tantestület és az iskolavezetés, valamint a diákság egyetértésével az intézmény neve megváltozott Király Endre Szakközépiskola és Szakmunkásképző-re. Az elmúlt négy évben iskolánk több –  a Munkaügyi Minisztérium valamint a Nemzeti Szakképzési Intézet által kiírt pályázattal lehetőséget kapott országos oktatási kísérletekben való részvételre.